xx Réé
Jennifer Black
Reggel mint mindig most is nehezemre esett kinyitni a szemeimet. Meglepődtem volna, ha ez másképp lenne. Az ágyam mellett lévő órára pillantottam, ami 8:30-at mutatott.
Ember emlékezet óta nem keltem, már fel ilyen korán vasárnap. Általában délelőtt még csak meg sem ébredek, de ez egyszerűen ma ez megváltozott. Mit követtem el?
Nagy nehezen kimásztam az ágyamból és a fürdőm felé vettem az irányt. Mint általában minden lánynak nekem is egy fél órába telt teljesen rendbe szednem magam.(megjegyzem, ezt az időt kicsit sokalltam). Mikor már teljesen felöltöztem, magamhoz vettem a telefonom és az ajtóm felé indultam. Amint kiértem tompa sírás ütötte meg a fülem. Hope szobája felé szaladtam egyből. A kiságyban feküdt és ordított.
- Hát neked meg ilyenkor hol vannak a szüleid?- suttogom, amint kivettem a kiságyból.- Megkeressük őket és jól kiosztjuk mind a kettőjüket!Hope a kezeimben pár pillanat alatt megnyugodott, ami mosolyt csalt az arcomra. Amióta megszületett, még egyszer nem fordult elő, hogy a nővérem hagyta volna sírni fél percnél tovább. Hát most kíváncsi vagyok, hogy miért én játszom az anyukát. Nem mintha nem szeretném ezt a kislányt, de ha a szülei magára hagyják akkor csak rám számíthat.
Mielőtt elhagytuk volna a szobát, a kisasszonyt gyorsan tisztába raktam és felöltöztettem. Sőt szerintem már kezd éhes is lenni. Első célunk a konyha volt, ahol megmelegítettem a tejet, de épp, hogy csak langyos legyen. Nem szeretném, ha forró lenne.
Néha elszoktam tűnődni azon, hogy ha majd nekem saját gyerekem lesz akkor majd milyen anyuka leszek. Egy kevés félelem van bennem ettől a dologtól, de Hope által nagyon sokat tanul az ember. Most már szerintem nem ijednék meg, ha Anne teljesen egyedül rám hagyná egy napra. Tudom, hogy mit hol találok és el tudom látni magamat és a kislányt is. De ha már itt tartunk!
- Hol vannak a többiek?- suttogom a kezemben evő babának.
Telefonomat előhalásztam a zsebemből, s mikor feloldottam, meglepetten vettem észre, hogy van egy SMS-em. Titkon reméltem, hogy Josh az, de azzal is tisztában voltam, hogy még nem csörögtem rá. Mielőtt ég megnyitottam volna az üzenetet a nővérem számát tárcsáztam.
- So lately, been wondering Who will be there to take my place- csendült fel a nappaliból a dal. Ezt nem hiszem el! Nickkel nem is próbálkoztam, mert tudom, hogy hétvégén kikapcsolja a telefonját.
Hirtelen eszembe jutott, hogy a szobájukat még meg sem néztem. Hope ismét mély álomba merült a kezemben, ezét beleraktam a nappaliban lévő kiságyba és futó léptekkel szaladtam fel az emeletre.
Gondolhattam volna! Mind a ketten mélyen aludtak. Hát ezt visszakapjátok! Beállítottam az ébresztőt a telefonon és leraktam az asztalra. A függönyöket széthúztam, had süssön csak be a nap. 3..2...1...Most! A telefon hangszórójából amilyen hangosan csak lehet, megszólalt egy kürt hang. Mint a villám úgy pattantak ki mind a ketten az ágyból és a zaj forrását keresték. Én meg majdnem megfulladtam a nevetéstől.
- Jó reggelt álomszuszékok!- nevettem rájuk.- Amíg ti ketten itt alszotok, addig az alig pár hónapos kislányotok torka szakadtából üvöltött! De jöttem én a megmentő és elrendeztem.
- Nick!- nézett rá Anne álmosan.- Elfelejtetted hajnalban bekapcsolni a bébiőrt!
- Tudtam én, hogy elfelejtettem valamit!- csapott a homlokára.- Köszi Jen a mai mentést! Jövünk neked eggyel!
- Renden!-néztem végig rajtuk. - Mivel mind a ketten úgy néztek ki mint akit megvertek, ezért javaslom nektek, hogy szedjétek össze a cuccotokat és egy élményfürdőig meg ne álljatok!
- És mi lesz Hopepal?- kezdett el sipákolni Anne.
- Szerintem, vagyok már olyan nagy, hogy egy babával, tudjam, hogy mit kell kezdeni.
- Anne!- fogta meg Nick a kezét.- Igaza van Jennek! Mind a ketten kimerültek vagyunk és ránk férne egy masszázs. Egy fél nap nem jelent a világ végét.
- Rendben!- adta meg magát.
- Jó szórakozást!- mondtam, majd a telefonommal együtt, mentem vissza a földszintre.
Hirtelen eszembe jutott, hogy még mindig nem néztem meg az SMS-t. Gyorsan megnyitottam, s átfutottam tekintetemmel, aminek hatására könnyek szöktek a szemembe.
,, Azt hittem, hogy többet jelentek neked! De úgy néz ki tévedtem! L"
Nem találtam a szavakat. Ezt mégis hogy érti? Még mielőtt az agyam kapcsolt volna, hogy mit készülök csinálni, már tárcsáztam is Liam számát. A második búgás után már fel is vette.
- Még is mi a fenét jelent az üzenet amit írtál?- szólaltam meg, mielőtt még ő megtehette volna.
- Öhm...Szia neked is Jen!- motyogta rekedtesen.- Azt jeleni amit írtam.
- Oké! Akkor megkérlek, hogy magyarázd el!
- Jen! Ne tedd a hülyét!- mondta kicsit sem kedvesen.- Láttam a saját két szememmel, hogy egy vadidegen srác nyakát szorongattad és a srác meg megvárta amíg bemész! Pontosan úgy ahogy azt én is szoktam!
- Te nagyokos Josh CSAK a barátom!- a hangsúly a csak szón van.- És ő legalább mosolyt csal az arcomra, mivel te itt hagy tál!És nem tudod elképzelni mennyire szarul esett, hogy egy rohadt SMS-ben szakítottál velem! Legalább mondhattad volna a szemembe, hogy ez az egész csak egy kis játék volt....
- Nem csak játék volt!- emeli fel a hangját.- Szeretlek még most is, de meg kell értened, hogy ezt mindkettőnk miatt tettem. Nem akartam, hogy ha bejutunk akkor szembe kelljen nézned neked is a sajtóval. Kettőnk közül csak neked akartam nyugodt életet, mivel tudom, hogy innen már nincs visszaút! A veled eltöltött pár hét volt életem legszebb időszaka, de egyszerűen féltelek, hogy a sajtó majd utánad is elkezd szaglászni és darabokra fog szedni. Kérlek Jen ezt értsd meg!
- Jen! Jen!-szólongatott.- Itt vagy még?
- Igen! -suttogom.
- Kérlek ezt valamikor személyesen beszéljük még át!- mondta elhaló hangon.- Nem szeretnélek elveszíteni, de tisztázni is akarom magam.
- Ezt nem kell túltárgyalni Liam!- szipogok.- Döntöttél! Tiszteletben tartom a döntésed!
- Jen! Kérlek ne...
- Szia Liam!- szakítom félbe.
- Jen kérlek szépe....
És leraktam. Nem tudtam tovább hallatni. Mintha minden lepörgött volna a szemem előtt. Fájtak az emlékek.
Mivel nem akartam, hogy a többiek itthon maradjanak, letöröltem a könnyeimet és rendbe szedtem magam. Már csak az hiányzik, hogy itthon maradjanak és engem nyaggassanak.
***
Dél környékén Joshnak írtam egy SMS-t és megköszöntem neki, a tegnapi napot és, hogy esetleg a következő héten megihatnánk a egy kávét. Erre természetesen egyből jött a válasz, hogy feltétlenül.
A nap hátralevő részében Hopepal foglalkoztam és egy keveset tanultam is, mivel év végén kisértettségi lesz, s a tételeim felét még ki is kell dolgoznom. És erre a legalkalmasabb nap, amikor a család fele nincs itthon és csak az unokahúgodra kell néha ránézned és akár lehetsz mellette is egy laptop segítségével.
