Kilencedik

Meghoztam a kilencedik részt. Tudom, hogy egy napot csúsztam, de tegnap nem voltam itthon. Szóval jó szórakozást mindenkinek hozzá. Komizni ér!

xxRéé

Nővéremet és férjét egy gyors puszival megajándékoztam, s a kulcsokat a helyéről elvéve indultam a garázshoz.Most jöhet a kérdés , hogy miért kocsival megyek egy házibuliba? A válasz a következőben rejlik.
A 10.-es osztálykirándulásunk egy kicsit vészesre sikeredett. Ha a tanárok nem itatnak velem kalciumot akkor alkoholmérgezéssel kórházba kerültem volna, de szerencsére nem így lett. Azóta az ominózus kirándulás óta az italok közelébe sem megyek inkább. Jobb a békesség.
A garázsból kigurulva, nem a leggyorsabb tempóba közlekedtem. Bőven van időm, hisz mégis csak minket ünnepelnek. A rádióból az Echoes című mix csinálta nekem a hangulatot, hogy gyorsabban teljen az idő. 20 perc vezetés után megérkeztem Niallék házához, ahonnan üvöltött ki a zene. Mosollyal az arcomon indultam el az ajtó felé, s köszöntem akikkel szembetaláltam magam.
A házban eszméletlen hangulat fogadott. Mindenhol táncoló fiatalok kezükben egy-egy pohárral alkohollal. A nappaliból minden bútort kivittek, kivéve egy DJ pultot, ahonnan DJ. Malik szolgáltatta nekünk a zenét. A táncparkett közepén megtaláltam a csapattársaimat, akik a kelleténél már kicsit spiccesebbek voltak, de jól szórakoztak. Szememmel a szoros baráti körömet kerestem, s egyből feléjük lépkedtem. Több ember is gratulál a sikerünknek, s mindegyiket egy öleléssel jutalmazom. Kicsit érdekesen nézem, ahogy Louis mellett áll szorosan Thea, akinek a bal alkarja gipszben díszeleg, de annak viszont örülök, hogy nincs nagyobb baja.
- Sziasztok!- intettem mindenkinek.
- Nyuuuu!- ugrott egyből a nyakamba a barátnőm.- Gyere velem táncolni. Ezek itt mind lusták megmozdulni.- mutat rá a 3 fiúra( Lou, Hazza, Niall).
- Előbb innom kéne valamit.
- Parancsolj!- ad a kezembe egy pohár garrone cherryt Harry.- Mivel te nem nagyon iszol, ez meg nem is olyan vészes.
- Köszi!- mosolygok rá, s egyből kiürítem a poharat.- Most már mehetünk.
Utat törve magunknak, bevonultunk a táncoló tömeg közepére, s mozogni kezdtünk. Legjobb barátnőkhöz  híven simultunk egymáshoz., a pasikat ezzel ingerelve. A szemem sarkából láttam, hogy Harrynek nagyon nehezére esik minket nézni, az arca meg volt feszülve, s akarata ellenére is minket figyelt. Megmosolyogtatott ez a kis akciója, de utána már nem is figyeltem rá.
A dzsekimtől megszabadultam, s folytattuk a táncolást. Egyik dal követte a másikat, s egyszer csak egy elég erotikus zene következett. Abban a másodpercben teljesen egymásnak simultunk, csípőinket folyamatosan ingatva. Egyszer csak valaki elkapott hátulról, s magához húzott. Derekamat fogva kezdte el diktálni az ütemet, ami egyre gyorsabb és gyorsabb lett. A kíváncsiságom miatt megfordultam, hogy tudjam kivel is táncolok. Legnagyobb meglepetésemre Liam tartott a kezei között, amit nem bántam. Arcán egy mosoly díszelgett, amitől majdnem elolvadtam. Látszott rajta, hogy már nem kevés alkohol van benne, de nagyon jól állt a lábán. Közelebb húzott magához, olyannyira hogy egy hajszál se fért volna el köztönk. Kezeit levezette a fenekemig, majd a farzsebembe csúsztatta őket. Ekkor hirtelen egy lassú szám következett, s egy emberként kezdtek el a párok lassúzni.
- Miért szereted azt nézni, hogy szenvedek?- súgta bele a fülembe.
- Ezt nem értem.- ráncoltam a szemöldököm, kezeimet meg a nyaka köré kulcsoltam.-  Most nem csináltam semmit.
- Ahogy Theaval táncolsz, azt minden pasinak szenvedés néznie, mert nem tudnak magukon uralkodni.- motyogja.
- Szóval azt mondod, hogy ki tudlak hozni a sodrodból.- mosolyodok el ördögien.
- Azt, de ez nem azt jelenti, hogy használd is ki.

Nem válaszolok. Fejemet a vállára hajtom, s hallgatom a szívének különösen gyors ritmusát. Kezeit kihúzza a zsebemből és szorosan átölel, aminek nagyon örülök most.
- Van egy, vagyis két ötletem.-szólal meg hirtelen.
- Megosztod velem?- érdeklődöm.
- Mit szólnál ahhoz ha fegyverszünetet kötnénk véglegesen. Vagyis a holnapi naptól nem próbálnánk megszívatni a másikat.- tol el egy kicsit magától.
- Te is tudod, hogy nem lenne utána m ár semmi sem normális.- húzom el a szám.- Piszkálódhatunk csak kicsit kevesebbet, mert tudom, hogy nem nagyon bírnánk.
- Rendben.- mosolyog le rám.
- Azt hiszem ideje lesz indulnom már.- mondatom hallatán szomorkás mosoly jelt meg az arcán.
A többiektől egy gyors öleléssel búcsúzom és már lépkednék is ki mikor meglátom hogy Liam majdnem elesik a saját lábában, annyira nincs a toppon. Odasétálok mellé és a kezénél fogva húzom ki a házból.
- Gyere te béna, hazaviszlek.- mondom neki csendesen.
- De én nem akarok még haza menni.- morgolódott.
- Márpedig te most azonnal beülsz a kocsimba és haza megyünk!- ellent nem tűrő hangon beszélek hozzá.
Pufogva sóhajt egyet és beül az anyósülésre. Az utat csendesen töltjük, csak a rádióból szól halkan a zene. Néha rápillantok, hogy rendben van-e , de akkor feltűnik, hogy elaludt. Arcomon egy hatalmas mosoly foglal helyet, s tekintetemet visszavezetem az útra. Mikor megáll az autó, egyből kiszállok és átsietek Liam oldalára, hogy kisegítsem.
- Liam!...Liam!- ráztam meg kicsit a vállát, mire fáradtan kinyitja a szemeit.- Megérkeztünk. Gyere!
A kezem után nyúl amikor már a saját lábán áll. Lassan indulok el az ajtó felé, a kulcsát elveszem a kezéből és kinyitom az ajtót. Mikor bemegy magával húz engem is, amit nem értek. Csendesen próbálom feltámogatni a lépcsőn nehogy elessen. Az emeleten betolom a szobájába, s ott egyből elterül az ágyon.
- Jó éjszakát!- mosolygok rá, indulok ki a szobából, hogy végre én is hazaérhessek.
- Várj!- szól utánam.- Mondani akarok valamit.
Visszasétálok mellé és az arcát figyelem. A kezét felém nyújtja, mit sem sejtve megfogom, s magam mellé ránt az ágyra. Kezeivel jó szorosan magához ölel.
- Jó éjt!- súgja a fülembe.
Pillanatokon belül azt hallom, ahogy mögöttem békésen szuszog és ez engem is elálmosít. Próbálok küzdeni az érzés ellen, de nem bírok. Átadom magam az érzésnek.

Nyolcadik

Meghoztam a nyolcadik részt. Egy ideig eltartott amíg kitaláltam hogyan is legyen, de a végére meglett. Remélem mindenkinek tetszeni fog Komizni ér.

xx Réé 

Arcon csapott a meleg, ahogy átléptem az előszoba ajtaját. Egyszerre volt kínzás és megkönnyebbülés. Lustán szabadítottam meg magam a téli ruháimtól és az utazómat a mosókonyhába vittem.

Fürdőszobámhoz érve egyenesen a kádhoz léptem, s a forró vizet megnyitottam. Mint mindig most is a hangfalakhoz sétáltam, s a telefonom zenéi között válogattam a számomra megfelelőket. Ruháimat egy pillanat alatt a földre szórtam és a habokba vetettem magam. A víz enyhén égette jéghideg bőrömet, de ez volt az amire mindennél jobban vágytam. Lassan dőltem hátra, s ezzel együtt csukódtak is le a szemeim.
Agyamat emlékképek töltötték el az elmúlt 2 és fél évről, amitől egy erőtlen mosoly szökött az arcomra. Többek között mikor még kilencedikben Niall a menzán annyira rohant hogy a sor elejére kerüljön, de azt nem vette észre, hogy a padlót felmosták, aztán nagyon nagyot esett.
A Liammel való harcaim. Egyszer kémián együtt kellett egy feladatot megcsinálnunk és összevesztünk, hogy ki mit csináljon. Az egész vitatkozásnak az lett a vége, hogy az ecetes büdös lötty egész tartalma Liam fején landolt.
Egyik nyáron mikor elmentünk strandra a focisták is ott voltak. Harry piszok módon felénk úszott,s mikor elérte a part szélét kiugrott belőle. Egyet lépet előre és a következő lépésnél megcsúszott és visszaesett a vízbe. Mint később kiderült Theat akarta a vízbe bele dobni, de ez nem sikerült. Helyette jól kinevettük mi ketten.
Vagy mikor a 2009-es szilveszteri bulin Zayn annyira berúgott, hogy felhívta Mrs. Parkert és megkérte, hogy legyen a felesége. De szerencsétlenségére a tanárnő nem volt telefonközelben és Mr. Parker vette fel a telefont és elküldte Zaynt a trópusokra.
Ja és akkor Louisról meg Thea semmi ezekhez képest. Ép a szobám ablakában ültem, s kifele nézegettem mikor láttam, hogy a barátnőm közelít a házunkhoz. Tommo is észrevette bentről és hogy csak egy pár pillanatig is láthassa rohant ki a házból. De azt nem vette észre, hogy az erkélyen az üvegajtó be van csukva, s felkenődött rá. Én ekkor már a hasamat fogam a nevetéstől. Mikor észhez tért és kirontott rajta, barátnőmhöz szólt, aki nem vette észre az előtte lévő szemetest és átesett rajta.  S mikor Lou a kezét nyújtotta neki, hogy felhúzza, az a béna elcsúszott és a barátnőmre esett. Na nekem akkor lett teljesen végem. Annyira nevettem a bénázásukon, hogy én is a padlón kötöttem ki. Ezek voltak ám a szép idők.

20 perc fekvés után nagy nehezen kikászálódtam a vízből és készülődni kezdtem. Liammel ellentétben nekem nem a piros ruhám volt a kedvencem, ezért azt a szekrény aljában pihentetem. Az egyik polcról levettem egy fekete nadrágot, s egy hozzá illő topot. Sminkkel nem nagyon foglalkoztam, csak a szempilláimat festettem ki. Számra egy kevés szájfényt tettem, ami beszínezte az ajkaimat. Hajamat megszárítva lazán a vállaimra engedtem és egy sapit tettem rá. Tükörképemet végigmérve elégedetten elmosolyodtam, s visszamentem a szobámba. Egy kis táskát kellett még találnom, amibe a legfontosabb dolgaimat beletehetem.(zsepi, szájfény, telefon stb.) A telefonomat leállítottam és eltettem. A szobából kilépve beszédet hallottam a konyhából. Boldogan indultam a helységbe, mert már jól jönne egy ölelés.
- Sziasztok!- köszöntem csendesen.
- Szia!- mosolygott rám Ana.  Most jöhet a kérdés, hogy ő ki? A nővérem, s egyben a gyámom is mióta a szüleink meghaltak. Ana mindig mellettem állt és támogatott, még a legnagyobb hülyeségeimben is. 25 éves és  most várja az első közös babájukat Nickkel. Nick a sógorom, aki már mondhatni a pótapám lett.
- Mizu törpe,- kérdezte rekedtes hangján.- hogy sikerült az ütközet?
- Szoros volt.- dőltem neki a konyhapultnak- Goncsorovnak köszönhetően Thea lehet, hogy eltörte a kezét. Akkor hetest kaptunk, belőttem. Onnantól meg mondhatni feladták a küzdelmet. Egy szóval egy bajnokkal éltek egy házban. Jah és ha nem baj Niallnél lesz  egy buli a tiszteletünkre amire el szeretnék menni.
- Gratulálok!- ugrottak egyszerre a nyakamba, s egy "családi" ölelésben részesítettek.
- Ne maradj majd sokáig! Holnap iskola.- mosolygott rám a nővérem.
- De még mielőtt itt hagynál minket egyél valamit, mert tuti nem kajáztál még ma.- húzta ki nekem a széket Nick miután elengedett.
Szófogadóan helyet foglaltam és jóízűen ettem meg a rántott sajtot és a hasábburgonyát.

Hetedik

Mostantól megpróbálok egy rendszert bevezetni az részek feltételével. Remélem mindenkinek teszik amit írok. Nem csak a pozitív kritikára vagyok kíváncsi hanem a negatívakra is. Elviselek hideget, meleget! Jó olvasást! 

xx Réé 

Lecsúszott a sporttáskám a vállamról a friss hóba. Leporoltam a csizmám, s megvártam míg a felém igyekvő fiú mellém érjen.
Nyakánál a kabát szabadon hagyta, fejére sapkát húzott és idiótán mosolygott.
- A végére csak eltaláltalak.- lépett mellém.
- Büszke lehetsz magadra!- mondtam semleges hangon.
- Most miért vagy ilyen? Csak külön szerettem volna neked gratulálni. Nagyon jól játszottál!

- Köszönöm szépen!- lehajoltam a táskámért, s a vállamra akasztottam, megint. A bal kezemben egy kevés havat vetem, bosszú gyanánt.- Tudom hogy jól játszok, ami rólad nem mondható el.
- Hogy mondtad?- lépett közelebb és szembefordított magával.
- Jól hallottad!- léptem én is előbbre.- Sokkal. Jobban. Játszok. Mint. Te!- az utolsó szónál már teljesen közel ért egymáshoz a testünk.
- Úgy gondolod Black?!- amint kimondta, kezeivel lefogta az enyémeket és egy nagy kupac hó felé kezdett cipelni.
Én kihasználtam a lehetőséget, s a kezemben lévő havat a gatyájába csúsztattam. Amennyi erőmet össze tudtam szedni, az "ajándékomra" ütöttem. Ennek hatására elkezdett üvölteni, meg ugrálni. Kaptam az alkalmon és futásnak eredtem, Pár saroknyira voltam csak a házunktól. szóval egyenesen arra szaladtam. Párszor visszapillantottam, de rosszul tettem. Egyre közelebb került hozzám. Már épp a kapunk előtt jártam, amikor ráugrott a hátamra. A lökés következtében előreestem, s velem együtt Liam is. Párat gördültünk, de most nem tudom milyen csoda folytán, én kerültem felülre. Arcaink vészesen közel voltak egymáshoz, s ettől pír szökött az arcomra. Szemeit egy pillanatra az ajkamra szegezte, majd vissza nézett a szemebe. Meglepetten próbáltam kibontani magam a fogásából, de mindezt sikertelenül.
- Engedj el!- ütöttem rá a mellkasára.
- Mit kapok érte?- húzogatta a szemöldökét és csücsörített.
- Semmi!- mosolyogtam rá.
- Akkor miért engedjelek el?
- Egy, azért mert mind a ketten megfázunk. Kettő, én már haza értem és egy forró zuhanyra vágyom. Három, neked meg már rég a Horan házban kellene lenned segíteni a fiúknak.
- Rendben!- ezzel leejtette kezeit maga mellé.
Amilyen gyorsan csak tudtam felugrottam, s már a kapunkban is álltam. Liam ezt a kis akciómat hangos nevetéssel jutalmazta. Még utoljára visszanéztem és egy óvatos mosolyt küldtem felé. Az ajtót pillanatok alatt elértem és beléptem rajta.

Hatodik

Először is bocsánatot szeretnék kérni, amiért megint csúsztam a résszel. Másodszor, tudom, hogy nem egy hosszú rész amit most kapni fogtok, de az egységek ami szerint beosztottam így adják ki magukat. Harmadszor, nem tudom, hogy mennyire tetszik nektek a blog. Szóval szeretném ha a véleményeteket megosztanátok velem.Jó szórakozást mindenkinek

xx Réé

Jenifer Black

Még most sem hiszem el, hogy győztünk. ez épp ésszel felfoghatatlan. Két és fél év munkájának végre meglett az eredménye. Most tényleg boldognak érzem magam.
- Sziasztok! Majd este találkozunk.- kiáltottam be az öltözőbe a lányoknak.
- Szia!- harsogták.
Vállamra kaptam az utazómat, s a suli felé indultam. Az egyik oldalzseben a telefonom után kezdtem kutatni, mert Thearól teljesen elfeledkeztem. Amint megpillantottam a nevét már hívtam is. A harmadig búgás után ár fel is vette.
- Szia Thea!-köszöntem.- Na hogy vagy, Mit mondott a doki? Nagyon súlyos?
- Öhm....Szia Jen!- szólt bele Louis?!
- Lou? Miért van nálad T mobilja?
- Nyugi! Minden rendben van.-a hangjából aggodalmat lehetett kiszűrni.- Jelenleg a kezét röntgenezik és a tenyerembe nyomta a telefonját, hogy vigyázzak rá.
- Oh! Értem!-vakartam meg a tarkómat.- Mond meg neki kérlek, hogy Niallnél este számítunk a jelenlétére.
- Akkor ezek szerint nyertetek. Gratulálok!
- Köszi Tommo! Na, de megyek is! Vigyázz ám rá! Szia!
- Rendben, szia!- köszönt el és bontotta a vonalat.
A szekrényem mellett landolt a táskám, mielőtt kinyitottam volna az ajtaját. Fekete szövetkabátomat  leakasztottam a vállfáról, s kezeimet belebujtattam. Majd ezt követte a sapkám és a sálam is. Mikor késznek nyilvánítottam magam a kijárat felé vettem az irányt.
A gondolataim Liam körül kezdtek el forogni. A mérkőzésen többször is láttam, hogy figyel és a győzelem után örvendezésünkkor is végig követett a szemével. Idegesített, de egy kicsit örültem is neki. Úr isten miket beszélek?! Jó nem azt mondom, hogy csúnya vagy valami, mert egész helyes gyerek. De nekem akkor se juthatna az eszembe. Na mindegy.
Az ajtón kilépve a hó teljesen elvakított. Így február közepén nem olyan meglepő. Óriási pelyhek estek le az égből, ami még szebbé tette London utcáit.A fákon, kerítéseken vékony rétegben állt a fehér lepel, az urakon a kerék nyomán látszott, csak az aszfalt eredeti színe.
Néhány kertben kisebb nagyobb hóemberek is akadtak. Apró szén szemekkel. seprűvel a kezükben, meleg sállal a nyakukban, répával az orrukon.(Ha Louis itt lenne tuti 1-2-ből kiszedte volna a zöldséget.)
Az udvarokban családok játszadoztak. Apukák húzták a kisgyerekeket szánkón, a nagyobbacskák hógolyóval dobálták a másikat. Elmosolyodtam mikor egy alig 3  éves kisfiú kézen fogva sétált egy vele egyidős kislánnyal. Az idilli pillanatot  egy a lábamnak csapódó hógolyó rontotta el. Bosszúsan fordultam meg és Liamet pillantottam meg a távolba miközben a kezével integetett, mint egy idióta. Hát végül is nem sokat tévedek.....

Ötödik

Tudom, hogy nagyon sokat késtem az új résszel, de mindenkinek a megértését kérem, mert nem úgy alakult a múlthetem mint ahogy terveztem. Most mondhatni egy egész hosszú részt kaptok. Remélem mindenkinek tetszeni fog a folytatás. Nem is húzom tovább.Jó olvasást Komizni ér. 

xx Réé

Liam Payne

- Ember ez csak neked jó!- ütött vállon Louis, miután elmondtam neki a büntinket.
- Mondjuk, de akkor sem tudom mit csináljak.- szomorodok el kicsit.- Az teljesen más, ha órákon szívatjuk egymást, de most 96 órán keresztül össze leszünk kötve. Nem elég az hogy már kiismertük egymást, de most a másik személyes terébe is bepillantást is nyerhetünk. Ráadásul így edzésre sem mehetünk.
- Na ez szívás!-  húzza el a száját, egy pillanatra.- De nézd a dolog jó oldalát!
- És elárulod, hogy mi az?
- Most legalább közelebbről megismered Jent. Kicsit sokat beszélsz róla mostanában, nem gondolod? Sőt fogadni merek, hogy a végére teljesen egymásba habarodtok.- jelent meg az arcán egy győztes mosoly.- Látszik rajtad, hogy többet érzel iránta, mint mások.
- Nem is tudom.- gondolkodtam el.- Tuti utál!

- Ezt miből gondolod?
- Még elsőben....majdnem elintézte, hogy csak keresztapa legyek.- elékeztem vissza mosolyogva.- Azóta meg folyamatosan öljük egymást.
- Csak adtál neki valami okot, hogy ez történjen.
- Hát, ami azt illeti lehet.- idéztem fel mindent.-  Mielőtt megdobott ugrott fel a labdáért, de én lerántottam a földre.
- Akkor már meg is van az oka a marakodásotoknak. Engeszteld ki valahogy.- mondta, s átnézett a vállam felett.
Hátra pillantottam én is. Tekintetem a lelátó tetejére tartó 3 srácra irányult, akik felénk tartottak. Harrynek egy hatalmas mosoly volt az arcán, ami nekem nagyon gyanús volt. Az előttünk lévő székeken foglaltak helyet, s felénk fordultak.
- Te már megint mit csináltál?- néztünk egyszerre a göndörre Tommóval.
- Reah is megvolt!- mondja egyszerűen.- Még egyel kevesebb!
- Te nem vagy komplett!- csóválja meg a fejét Louis.
- Kit néztél most ki magadnak?- meredt Niall is a nőcsábászra.
- Teah Jonest. Az elkövetkezendő másfél hétben minden figyelmemet neki fogom szentelni.
- Felejtsd el!-nézett rá Lou.- Ő semmikép nem jönne össze veled. Black már a harmadik lánynál mondta neki, hogy a farkaddal gondolkozol. Szóval amint elé állnál melegebb éghajlatra küldene. Ráadásul ha megbántod a büdös életben nem fog még csak egy pillanatra sem méltatni.
- Vállalom a kockázatot.- rántja mag a vállát és előrefordul, mert kezdődik a mérkőzés.
Az elején még nem is figyeltem, mert Tommo szavai visszhangoztak a fejemben. Mégis honnan ismerheti ennyire jól Theat? Mert nem az a fajta lány aki állandóan magáról beszél. Annál inkább törődik a körülötte élő emberekkel. Ebben a két dologban nagyon hasonlít Jenre, bár T-vel jobb kapcsolatot építettem ki az évek alatt.
Mélázásomból az rántott ki, hogy mindenki ujjongott és tapsolt körülöttem. Mikor helyet foglalt a tömeg akkor döbbentem rá, hogy vezetünk. A pályára lenézve látni lehetett milyen nagy a feszültség, nem is csoda. Van az a mondás, hogy a második helyezett az első vesztes. Itt viszont látszott mindenkin, hogy nyerni akar.A tét itt most bajnoknak lenni. A hazai csapatnak bajnoknak lenni először, az ellenfélnek meg a címvédés.
Szemmel néha a labdát követtem, de néha a játékosokat is figyeltem. Egy támadásnál Rebeca Goncsorov rávetette magát Theara, amit egy óriási esés követett, s T a földön maradt. Louis hirtelen felugrott mellőlem és rohant le a lépcsőn. Az egész csapat a lány köré gyűlt, hogy szemügyre vehessék. Lassan felült és látni lehetett rajta, hogy valami nincs rendben. Tommo felsegítette, kezét a derekára fektette, s lesegítette a pályáról. Goncsorovnak, ha jól tudjuk nem ez volt az első húzása az idényben. nagy esélyt látok rá, hogy a következő szezonban nem is vehet majd részt a játékban. Most egy kétperces kiállítást kapott és egy piros lapot. Jen állt a 7 méteres vonalhoz, dobásra készülve. Kicsit játszott a kapusi idegeivel, majd a bal felső sarokba bedobta. Hatalmas ováció tört fel a nézőtérről. 10 perccel a vége elött nem is csoda. Innentől már mondhatni feladta az ellenfél a meccset. Winston és Goncsorov nélkül nincs nagyon esélyük. Az utolsó támadásnál Lia és Ally passzolgatták a labdát, s Ally pont a sípszó megszólalása előtt csavarta be a kapuba a labdát. Egy emberként ugrott fel mindenki a helyéről és ujjongtak.  Az egész épület zengett a tapsvihartól a füttykoncerttől és a suliindulótól. A lányok a pálya közepén egy nagy kört alkotva ugráltak, nevettek. Tekintetemmel Jent kerestem meg és csak őt figyeltem.
Fülig érő mosoly terült szét az arcán, szemeiben örömkönnyek csillogtak. Talán tizedikben láttam őt legutóbb ilyen boldognak. Rettenetesen jól áll neki ez a boldog külső. Mintha egy egészen új személy lenne aki csak ennek a pillanatnak él.
Gondolataim közepette lábaim önálló útra indultak , s mikor észbe kaptam , már a lányok előtt álltam.
- Jó meccs volt lányok!mondtam határozottan.- szeretettel várunk mindenkit Niall házában este, egy fergeteges bulira. A nagykabátok alatt mindenki a saját stílusának megfelelő koktélruhát vagyen fel.
- Payne azt se felejtsd el, hogy holnap iskola van mindannyiunknak.- lépett előbbre Jen.- szóval csak ésszel.
- Jó is hogy megláttalak! Remélem megint az a vadító kis piros ruha lesz rajtad.- vigyorodtam el. Mondatom hallatán a vére szokott az arcába.
- H-honnan tudod, milyen ruhám van?- dadogott.
- Tommo a szomszédod! Egyszer bulizni mentél és minden láttuk rajtad.
- Elégetem azt a rongyot!- motyogta.
- Vagy majd este leolvad rólad!- kacsintottam rá, mire vállon vert.
- Álmodj csak Payne!- azzal sarkon fordult és elsétált a többiekkel együtt.
Győztes mosollyal az arcomon indultam vissza a srácokhoz, hogy a buli részleteit leszervezzük.