Negyedik

 Meghoztam a negyedik részt is. Most már nagyjából beállt, hogy kétnaponta hozom a részeket, de a csütörtöki után nem tudom pontosan mikor fogom feltenni, mert a nővéremnek szombaton esküvője lesz, amin kétség kívül muszáj részt vennem. Na, nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást mindenkinek! komizni ér! :)))

xx Réé

Lassan sétáltunk vissza a teremhez, mer már javában ment az második óra. Mr. Morgan a történelem órája senkit sem hoz lázba. Csak beszél , beszél, beszél és beszél, miközben mindenki azt csinál amit akar. Már nem egyszer fordult elő, hogy Tomlinson visításár keltem fel szünetben, mert annyira bealudtam.
Ha már Tommonál tartunk, el kell mondanom, hogy nagyon jó viszonyban vagyunk. Ráadásul Thea teljesen bele van esve. A történetet még jobban bonyolítva, a srác a szomszédomban lakik. Mondhatni a környék a két csapat törzshelye.  Bár mi kevesebbszer bandázunk, mint ők, de mégis a menők közé tartozunk.Mióta a szüleimet elveszítettem, nem is csináltunk házibulit. Na, de ebbe most nem megyek bele.
A termünkhöz érve  határozottan kopogtam be az ajtón, s már be is nyitottam.
- Miss Black! Megtudná mondani miért nincs jelen az órámon becsengetés óta?- nézett rám szúrós szemekkel a tanár úr.
- Dolgom volt.- mondtam ki a két szót, s abban a pillanatban lépett be Liam, aki a pólóját húzta le.
- Áááh...szóval dolga volt Mr. Paynenel!- húzta a száját gúnyos mosolyra.- Mr. Jones örülni fog a látogatásuknak.
- Már megbocsájtson!- emeli meg a mellettem álló fiú a hangját.- Az nem jelent semmit, hogy a fölsőmet megigazítottam. De ha nagyon tudni szeretné hol voltunk akkor elmondom.  Az igazgatói irodában seggeltünk az óránk végétől, egészen mostanáig. Ha  nem hiszi akkor kérdezze meg Mr. Jonest. De én ma még egyszer biztos nem megyek oda, az is biztos.
Jelentette ki és a helyére ült. A tanár úr szó nélkül hagyta, hogy én is helyet foglaljak, majd folytatta az anyagot ahol abbahagyta. Az órára felpillantva tudatosult bennem, hogy ezután az óra után már lelépünk. Mosolyogva  néztem le a padomra és rajzolgatni kezdtem.
- Pszt! Jen!- hallottam meg egy hangot.
- Mondja már el valamelyikőtök mi volt.- csattant fel Niall.
- Majd holnap megtudod.- mondtam végül, s folytattam a rajzolást.
Nem tudom elképzelni miért ilyen érdekes ez?  Jó most tényleg túllőttünk a célon, de ez van. Fogalmam sincs hogyan fogjuk ezt átvészelni, lehet nem ússzuk meg őszhajszálak nélkül. Majd kiderül.
Gondolataimból a csengő hangja ébresztett fel. Táskámba elsüllyesztettem a füzetem és a tollam, majd a többiekkel együtt haladtam ki a teremből. Mosollyal az arcomon indultam meg a szekrényem felé, mivel tudtam, hogy a nap legjobb része fog most következni. Theat pillantottam meg félig elmerülve Narniában, amin elnevettem magam.
- Foci kapitány 3 óránál!- üvöltöttem el magam a szekrény mellett közvetlen. Szegény lány a hangom hallatán majdnem beugrott a kabátja mellé. Szerencsétlenkedésén, én nagyon jól szórakoztam.-Szép dolog a szerelem!
- Ha.Ha.Ha. Nagyon vicces!- öltötte ki a nyelvét.
- Én jól szórakoztam, de valamikor közölnöd kéne vele is. Nem gondolod?!- nyúltam be a saját szekrényembe az utazótáskámért, s a vállamra akasztottam.
- Majd meglátom.- pirult el.- Ha nyerünk, az esti bulin beszélek vele. Na, de most te jössz! Mi volt a dirinél?
Míg az öltözőhöz odaértünk elmondtam neki mindent. Mit ne mondjak szépen kiröhögött minket, ezzel kimutatva együttérzését. Állítása szerint olyanok vagyunk, mint egy vén házaspár, akik folyton veszekednek. Ami részben igaz, mert tényleg sokat vitázunk, de ez nem jelent semmit. Sőt fura lenne, ha nem piszkálnánk a másikat.
A nagy beszélgetés közben már végeztünk az öltözéssel és a csarnok lelátójának aljában ücsörögtünk. A csapat többi tagja is körénk telepedett le, s az eddigi meccseket tárgyaltuk át.
- Na lányok eljött a nagy nap!- nézett ránk Mrs. More, azaz az edzőnk.- Nagyon örülök, hogy egy ilyen csapattal dolgozhatok. Köszönöm, hogy nem adtátok fel a nehézségek ellenére. Legyen az csonttörés, rándulás vagy gyász!- ez volt az a pont ahol mindenki rám nézett. Nem csoda!-Egy fantasztikus szezonon tudhattok magatok után. Büszkeséggel tölt el , hogy ez a csapat a legsikeresebb az eddigiek közül. Nem szeretném sokáig húzni az időt a beszéddel, szóval só szórakozást mindenkinek! Kezdjetek el bemelegíteni.
Szófogadó jó  gyerekek módjára lerohantunk a pályára, s már el is kezdtünk nyújtani....

Harmadik

Meghoztam a harmadik készt. Iga nem ez lett a leghosszabb, de így osztottam be. Örülök hogy elkezdődtek a visszajelzések, és a megtekintések is mosolyt csalnak az arcomra. Ehhez a részhez is jó szórakozást szeretnék kívánni!

xx Réé 

Gondolatmenetemből egy kéz rántott ki, ami elkapta a felkarom. Ijedten fordultam szembe a támadómmal.
- Kösz, hogy megvártál!- mosolygott gúnyosan.
- Igazán nincs mit!- rebegtettem meg szempilláim.
Az út további részében nem szólunk egymáshoz. Nem csoda, szinte két-három hetente járunk Mr. Joneshoz. Mondhatni a suliban mi vagyunk ketten azok akik a legtöbbet jártak az igazgatóiba, már bérletünk van oda.Az ajtó előtt megállva egyszerre kopogtattunk be.
– Igen?!- hallatszott bentről
Liam kinyitotta az ajtót, s az illemet nem ismerve lépett be előttem, majd leült a dirivel szembe. Nagy levegőt vettem, nehogy valami rosszat szóljak, s követtem én is.
- Mr. és Mrs. Payne!- már meg sem lepődünk a megnevezésen. Minden tanár így hív minket, ha probléma van velünk.- Már megint mit csináltak?
- Áááh, csak a szokásos!- néztem Mr. Jonesra.- A tanárnő megint túlreagálta a dolgot.
- Értem én, de tudjátok mit ígértetek a múltkor, nem igaz?- bakker ne! Én egy ökör vagyok! Elfelejtettem, hogy bármilyen büntit bevállaltunk, amit mondanak.
- Mi a büntetés?- nézett fel unottan Liam.
- Pénteken elzárás, mind a kettőtöknek,-nézett ránk.- de ha még egyszer előfordul a tanévben, hogy bajba kerültök a következő évben kizárólag a kispadról nézhetitek csak a csapattársaitokat.
- Ezt nem teheti!- csattantunk fel egyszerre.
- Akkor megtanuljátok elviselni egymást és hogy ez biztos siker legyen, holnap reggel jelentkeztek nálam.

- Miért?- húztam fel a szemöldököm kérdőn.
- Karperecet kaptok.- mosolyodott el Mr. Jones.
- Várjon!- ugrott fel ijedten a fiú.- Össze akar bilincselni Jennel? Ez őrültség!
- Bármennyire is fáj ezt kimondanom, de most egyet kell értek Paynenel. Egy órát sem bírnánk ki, nem hogy egy napot!
- Pont ezért lesztek egész héten összekötve.- az arcom megdermedt a diri mondatától.
- Mi van?- nézett fel Liam.- Ma hétfő van, azt akarja mondani, hogy 4 napon keresztül ugyan azt kell csinálom ,mint ennek?
- Mi az hogy ennek?- ütöttem meg.- Nevem is van!
- Tök mindegy!- rántotta meg a vállát.- Inkább vállalok egy igazgatóit, vagy két hét büntetést, csak ezt ne kelljen!
- Nem, a döntésem végleges!- zárta le az ügyet.- Reggel 7:45- re legyetek itt. A többit majd akkor megbeszéljük.
Kezével az ajtó felé mutatott, hogy távozzunk. Mély levegőt vettem, s ellöktem magam a székről. Liam csendesen követett ki az ajtón. Nem fér a fejembe, hogy találhatta ki Mr. Jones ezt ki. Tény és való fűt-fát ígértünk neki az elmúlt évek alatt, de ez mégis kegyetlen büntetés nekünk. S ha a sejtesem nem csal, csak péntek délután szabadulunk majd.....

Második

Meghoztam a második részt, eddig nem nagyon kaptam véleményt, vagy visszajelzést, de remélem tetszik nektek az ötlet. Jó olvasást!

xx Réé

Jaj! Most jut eszembe, hogy nektek még be sem mutattam a viszonyomat Liammel. Még elsőben kezdődött, egyik tesiórán.

*Visszatekintés*

 - Mr Payne és Miss Black lesz a két kapitány ma. Válasszatok csapatokat!- mutatott végig az osztályon Mr. Frill.
- Mit játszunk ma?-érdeklődtem.
- Kézilabda, óra végén meg foci.- indult meg a tanár a szertár felé.
- Kezdjed!- nézett rám Liam
- Horan és Thea!- mondtam ki a két nevet.
- Harry, Zayn!- hívta a két fiút.
Ez így ment egészen addig, míg el nem fogytak az emberek. Kezdésként kapura lődöztünk Niallnek, aki ügyesen megfogta a labdát. Már akkor tudtam, hogy van érzéke a védéshez. A bemelegítésnek a sípszó vetett véget. A csapatunk felsorakozott a kilencesre és vártuk, hogy indítsanak. Keveset passzoltak, s ügyetlenül mozogtak a pályán. Egy passznál Thea megszerezte a labdát, pár pillanat múlva  meg már a kapuban is landolt.

 Majd folytatódott a játék tovább. Ép nekem passzoltak, s ugrottam a labdáért, mert magasra ment, mikor két erős kéz húzott le a földre, s mind a ketten elestünk. Abban a pillanatban megszólalt a síp. Szemeimet gyorsan kinyitottam, s akkor találtam szembe magam először Liammel, akinek az arcán egy önelégült vigyor volt, mert alatta feküdtem. Torkomat kicsit megköszörültem, de meg se moccant.
- Engedj már!- suttogtam.
- Biztos nem!- hajolt közelebb.- Kényelmes ez nekem.
- Payne szállj le rólam!- kezdtem el ütni a karját. Elkezdett nevetni, majd felemelkedett rólam. Mindketten tudtuk, hogy hét méteres lesz, ezért helyet cserélt a kapussal. Nem gondolta szerintem komolyan, hogy jó helyen lesz ott.
- Gyerünk kicsi lány!- szólt ki.- Milyen erősen tudsz dobni?
- Hova dobjam?- húztam össze a szemem és a vonalhoz álltam.
- Lepj meg!
A síp megszólalásával egy időben dobtam el a labdát, apait anyait beleadva. Hát Liamnek ez nem kedvezett, mivel a kicsi énjét találtam el, s a labdával együtt zuhant be a kapuba. Egy önelégült mosoly kúszott az arcomra, de megbántam, mert nekem kellett a jómadarat, a nővérhez lekísérni.
- Egy állat vagy!- mondta amint leült a székre.
- Te mondtad hogy lepjelek meg! Kézilabdánál nem éri meg velem kekeckedni.- komolyodtam el.
- Látom! És érzem is!
A nővér mikor behívta, egy tasak jeget adott a kezébe, hogy jegelje magát. Mit ne mondjak nagyon nevettem mikor jéggel a kezében kicsoszogott a szobából. Amint beértünk a terembe, lefúják a focit és vége lett az órának.
-Kéziben nyertünk, a foci meg döntetlen lett.- mondta Thea miközben öltöztünk.
- Na az jó!- mosolyogtam rá.
Mondhatni én lettem az első aki felöltözött, de meg is bántam, mert T-nél még egy csiga is gyorsabb. Szóval várhattam rá. Mikor kiléptem az ajtón nem várt személyekkel találtam szembe magam. Név szerint Harryvel és Zaynnel. Egyszerre indultak meg felém minek hatására hátrálni kezdtem. Ezt egészen addig csináltam ,amíg  bele nem ütköztem valakibe. Kezeit előrevezette testem mellett és lefogott. Hátra pillantva Liam arcával találtam szembe magam. Nem kellett sokat várnom, hogy mik a szándékai velem, mert a suli medencéjénél állt csak meg velem, társai nélkül.
- Ne, hogy megmerd...-nem hagyta hogy befejezzem a mondatom bedobott a vízbe. Mikor a felszínre értem, egy hatalmas mosolyt pillantottam meg az arcán. Ha harc hát legyen harc!
- De megmertem!- mosolygott még mindig.
- 1-1! Legalább segíts kimásznom.- nyújtottam a kezem felé. Mikor megfogta, hirtelen rántottam be a vízbe magam mellé. A csobbanás következtében kimásztam a medencéből,s mint aki jól végezte dolgát indultam ki a teremből.
- Kihívás elfogadva Black!- hallottam meg Payn hangját, majd bezártam az ajtót.

*Visszatekintés vége*

Attól a naptól kezdve folyamatosan nyúzzuk a másikat....

Első- Prológus

 Új blog! Új kezdet!Ami már nagyon rám fért. Remélem tetszeni fog nektek és a véleményetek is kinyilvánítjátok, mert ha nem tudom mit gondolnak róla az emberek, nem tudom hogyan küszöbölhetem ki a hibákat. Jó szórakozást szeretnék mindenkinek kívánni az első részhez. :)

xx Rééé

-Jen. Jen! Kelj már fel!-üvöltött rám a támadóm.- Kezdődik a suli! Ma van a döntő!

Barátnőm utolsó mondatára egyből kinyitottam a szem, s amilyen gyorsan csak tudtam a fürdőbe siettem. El is felejtettem, hogy ma van az utolsó meccsünk a szezonban. Az elején még mi sem gondoltuk volna, hogy  akár az első helyért is játszhatunk, de most mégis itt tartunk. Nagyon húzós idényen vagyunk túl. 16 meccsből két alkalommal nem nyertünk, azonban mind a két összecsapás döntetlen lett, ami csak nekünk kedvez.

Kézilabdásként rengeteg problémával kell küzdenem, hogy mindenre legyen elég időm. Néha előfordul az is, hogy csak pár órát tudok pihenni és már kezdődik minden előröl. Nem kevés időmbe telik, hogy mindent meg tudja csinálni.

Nálunk a suliban mindenkinek meg van a saját helye. A mérce legalján állnak a stréberek és a különcök Utánuk következik a művészet párt, majd az átlagosok. Felettük kaptak helyet a sportolók. S a legtetején a csapatsportolók. Nagy nehézségek árán lehet minden csapatba bekerülni. A fiúknak ki van kötve, hogy csak rúghatják a bőrt, míg a lányoknak dobniuk kell.(amit persze én nem bánok!) Kapitányainkat mindig a végzős évfolyamból választják ki a tanárok.

Az idei évben nehéz dolguk volt a tanároknak, mert Lia és Ally rettentő jól játékosok. Egy hajszállal Lia nyert akkor. Gólyák közül, meg annyi játékos válogatnak de, ahányan elballagtak. Nem vagyunk többen 12 főnél, de nagyon jó az összjáték. Rengeteg passz, jó védelem, egy jó reflexű kapus és meg is van a csapat.

A focistáknál egyértelmű volt, hogy Louis Tomlinson lesz a kapitány. Ügyes játékos, születése óta focizik. Minden pillanatban van vele egy labda, amit folyamatosan rugdal. A csapatban 4 osztálytársam is helyet kapott. Kapusként Horan, hátvédként Malik és Styles, csatárnak meg Paynet osztották be. Nem nagyon értek a focihoz, sőt nem is szeretem, de pár meccsen kötelességem nekem is részt venni.

- Gyere már! Elkésünk!- dörömbölt Thea az ajtómon.

- Megyek!- nevettem el magam, s kisétáltam kedvenc ruha összeállításomban.- Tudod, hogy nekünk elnézik a késést?!

- Tudod hogy utálok késni!

Válasz helyett csak egy grimaszt kapott, s már ballagtunk is az ajtó felé. Thea minden reggel rám néz, hátha nem ébredek fel, mint például ma is. Szerintem már megszokta, mert havonta egyszer-kétszer eljátszom ezt vele.

- Ne durcázz már!- küldtem felé egy angyali mosolyt.- Tudod hogy mennyire szeretlek!

- Na persze!- felelte gúnyosan.

- Thea!- ugrottam a nyakába.- A világon én szeretlek a legeslegjobban! Mond hogy hozzám jössz feleségül!

- Te bolond vagy! - nevetett már ő is.

Bő 10 perc séta után már a suli kapujában voltunk. Mindenki egyen dzsekiben társalgott a barátaival, a mai összecsapásról. Tudni illik a mi vagyunk az első csapat az iskola törtelmében, amelyik bejutott a női kézilabda döntőbe. Mosollyal az arcunkon haladtunk az emberek között, akik sok szerencsét kívántak nekünk. Meg-megköszöntük a jókívánságokat, s a szekrényekig meg sem álltunk.
- Neked m ég nem is említettem!- szólalt meg hirtelen T.- Shara Winston, tudod a csaj aki előző meccsen beszólt neked.
- Igen, megvan.
- Eltörte a lábát így esélytelen hogy játszani tud ma!- mosolygott ördögien.
- Remek!- görbül le a szám.- Pedig már azt hittem lesz egy kis izgalom a játékban.
Mosolyogva vállon ütött, majd a termünkbe indultunk. Az első óránk nagyon lassan akart eltelni, ezért úgy döntöttem ezt az időt én töltődésre használom, azaz ráborultam a padra és pihentem. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor suttogásra lettem figyelmes.
- Pszt! Srácok!- ütötte meg a fülem egy kellemetlen hang.- Black alszik! Szokásos ébresztő?!
Eszedbe se jusson Payne!-nyitottam ki a szemem és azt a barna szempárt pillantottam meg az orromtól 5 centire.- A dobhártyámra szükségem van.
- Mond azt , hogy nem jó ránk kelni?!- rebegtette meg a szempilláit a göndör.
- Mr. Styles! Mindannyian imádjuk mikor hirtelen mind a négyen,-mutatott végig rajtuk Mrs Parker.- elüvöltik magukat az óra kellős közepén.
- Én is szeretem magát tanárnő!- ugrott fel a helyéről hirtelen Hazza és már a hölgy nyakában volt.
- Harry hagyd élni a tanárnőt!- szólt rá Zayn.- Neki már férje van és szerencsére nem te vagy az.
- Mr- Malik! Még egy hang és repül az órámról.
A fiú válasz helyett csak biccentett egyet, s Mrs. Parker tovább mondta a magáét az osztálynak.
- Hej Jen!- suttogott Niall.- Sok sikert a döntőhöz!
- Köszi Szöszi!- mosolyogtam rá kedvesen.
- Melyik mezben leszel?- társult hozzánk Harry, amint leült a székére.
- Ha minden igaz szokás szerint a 29-be. Miért?
- Paynenek is az a meze!- nézett rám Z.
- Mi van velem?- fordult felénk az említett.
- A srácok megkérdezték, hogy szerintem menyire biztonságos ha férfitangát hordasz?.- mosolyogtam rá. Erre a kijelentésemre az egész osztály egy emberként nevetett fel.- Csak annyit akartoam válaszolni, hogy az még egy nőnek sem jó! Nem, hogy neked?!
- Khm...amikor leszedtem rólad nem ez volt a véleményed, a fehérneműdről!- mosolygott vissza rám.
- Én, az enyémről nem beszéltem, mert én nem madzagot hordok a gatyám alatt! De ha kérnéd se mutatnám meg!- győztes mosoly ült ki az arcomra.
- Ennyi ember előtt gondoltam, hogy nem mered Black!
- Parancsolsz?!- néztek rá nagy szemekkel.
- Jól hallottad! Nem mered...
- Mr. és Mrs Payne ez volt az utolsó alkalom a mai órán hogy felemeltem a hangom! Mind a ketten az igazgatóiba, most azonnal!- förmedt ránk a tanárnő.
Szó nélkül vonultam ki a teremből, s a folyosón visszhangoztak a lépteim. Már megint én szívok, amikor nem csináltam semmi rosszat. Na jó az igaz, hogy én kezdtem a csipkelődést, de csak védekeztem előre is....