Új blog! Új kezdet!Ami már nagyon rám fért. Remélem tetszeni fog nektek és a véleményetek is kinyilvánítjátok, mert ha nem tudom mit gondolnak róla az emberek, nem tudom hogyan küszöbölhetem ki a hibákat. Jó szórakozást szeretnék mindenkinek kívánni az első részhez. :)
xx Rééé
-Jen. Jen! Kelj már fel!-üvöltött rám a támadóm.- Kezdődik a suli! Ma van a döntő!
Barátnőm utolsó mondatára egyből kinyitottam a szem, s amilyen gyorsan csak tudtam a fürdőbe siettem. El is felejtettem, hogy ma van az utolsó meccsünk a szezonban. Az elején még mi sem gondoltuk volna, hogy akár az első helyért is játszhatunk, de most mégis itt tartunk. Nagyon húzós idényen vagyunk túl. 16 meccsből két alkalommal nem nyertünk, azonban mind a két összecsapás döntetlen lett, ami csak nekünk kedvez.
Kézilabdásként rengeteg problémával kell küzdenem, hogy mindenre legyen elég időm. Néha előfordul az is, hogy csak pár órát tudok pihenni és már kezdődik minden előröl. Nem kevés időmbe telik, hogy mindent meg tudja csinálni.
Nálunk a suliban mindenkinek meg van a saját helye. A mérce legalján állnak a stréberek és a különcök Utánuk következik a művészet párt, majd az átlagosok. Felettük kaptak helyet a sportolók. S a legtetején a csapatsportolók. Nagy nehézségek árán lehet minden csapatba bekerülni. A fiúknak ki van kötve, hogy csak rúghatják a bőrt, míg a lányoknak dobniuk kell.(amit persze én nem bánok!) Kapitányainkat mindig a végzős évfolyamból választják ki a tanárok.
Az idei évben nehéz dolguk volt a tanároknak, mert Lia és Ally rettentő jól játékosok. Egy hajszállal Lia nyert akkor. Gólyák közül, meg annyi játékos válogatnak de, ahányan elballagtak. Nem vagyunk többen 12 főnél, de nagyon jó az összjáték. Rengeteg passz, jó védelem, egy jó reflexű kapus és meg is van a csapat.
A focistáknál egyértelmű volt, hogy Louis Tomlinson lesz a kapitány. Ügyes játékos, születése óta focizik. Minden pillanatban van vele egy labda, amit folyamatosan rugdal. A csapatban 4 osztálytársam is helyet kapott. Kapusként Horan, hátvédként Malik és Styles, csatárnak meg Paynet osztották be. Nem nagyon értek a focihoz, sőt nem is szeretem, de pár meccsen kötelességem nekem is részt venni.
- Gyere már! Elkésünk!- dörömbölt Thea az ajtómon.
- Megyek!- nevettem el magam, s kisétáltam kedvenc ruha összeállításomban.- Tudod, hogy nekünk elnézik a késést?!
- Tudod hogy utálok késni!
Válasz helyett csak egy grimaszt kapott, s már ballagtunk is az ajtó felé. Thea minden reggel rám néz, hátha nem ébredek fel, mint például ma is. Szerintem már megszokta, mert havonta egyszer-kétszer eljátszom ezt vele.
- Ne durcázz már!- küldtem felé egy angyali mosolyt.- Tudod hogy mennyire szeretlek!
- Na persze!- felelte gúnyosan.
- Thea!- ugrottam a nyakába.- A világon én szeretlek a legeslegjobban! Mond hogy hozzám jössz feleségül!
- Te bolond vagy! - nevetett már ő is.
Bő 10 perc séta után már a suli kapujában voltunk. Mindenki egyen dzsekiben társalgott a barátaival, a mai összecsapásról. Tudni illik a mi vagyunk az első csapat az iskola törtelmében, amelyik bejutott a női kézilabda döntőbe. Mosollyal az arcunkon haladtunk az emberek között, akik sok szerencsét kívántak nekünk. Meg-megköszöntük a jókívánságokat, s a szekrényekig meg sem álltunk.
- Neked m ég nem is említettem!- szólalt meg hirtelen T.- Shara Winston, tudod a csaj aki előző meccsen beszólt neked.
- Igen, megvan.
- Eltörte a lábát így esélytelen hogy játszani tud ma!- mosolygott ördögien.
- Remek!- görbül le a szám.- Pedig már azt hittem lesz egy kis izgalom a játékban.
Mosolyogva vállon ütött, majd a termünkbe indultunk. Az első óránk nagyon lassan akart eltelni, ezért úgy döntöttem ezt az időt én töltődésre használom, azaz ráborultam a padra és pihentem. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor suttogásra lettem figyelmes.
- Pszt! Srácok!- ütötte meg a fülem egy kellemetlen hang.- Black alszik! Szokásos ébresztő?!
Eszedbe se jusson Payne!-nyitottam ki a szemem és azt a barna szempárt pillantottam meg az orromtól 5 centire.- A dobhártyámra szükségem van.
- Mond azt , hogy nem jó ránk kelni?!- rebegtette meg a szempilláit a göndör.
- Mr. Styles! Mindannyian imádjuk mikor hirtelen mind a négyen,-mutatott végig rajtuk Mrs Parker.- elüvöltik magukat az óra kellős közepén.
- Én is szeretem magát tanárnő!- ugrott fel a helyéről hirtelen Hazza és már a hölgy nyakában volt.
- Harry hagyd élni a tanárnőt!- szólt rá Zayn.- Neki már férje van és szerencsére nem te vagy az.
- Mr- Malik! Még egy hang és repül az órámról.
A fiú válasz helyett csak biccentett egyet, s Mrs. Parker tovább mondta a magáét az osztálynak.
- Hej Jen!- suttogott Niall.- Sok sikert a döntőhöz!
- Köszi Szöszi!- mosolyogtam rá kedvesen.
- Melyik mezben leszel?- társult hozzánk Harry, amint leült a székére.
- Ha minden igaz szokás szerint a 29-be. Miért?
- Paynenek is az a meze!- nézett rám Z.
- Mi van velem?- fordult felénk az említett.
- A srácok megkérdezték, hogy szerintem menyire biztonságos ha férfitangát hordasz?.- mosolyogtam rá. Erre a kijelentésemre az egész osztály egy emberként nevetett fel.- Csak annyit akartoam válaszolni, hogy az még egy nőnek sem jó! Nem, hogy neked?!
- Khm...amikor leszedtem rólad nem ez volt a véleményed, a fehérneműdről!- mosolygott vissza rám.
- Én, az enyémről nem beszéltem, mert én nem madzagot hordok a gatyám alatt! De ha kérnéd se mutatnám meg!- győztes mosoly ült ki az arcomra.
- Ennyi ember előtt gondoltam, hogy nem mered Black!
- Parancsolsz?!- néztek rá nagy szemekkel.
- Jól hallottad! Nem mered...
- Mr. és Mrs Payne ez volt az utolsó alkalom a mai órán hogy felemeltem a hangom! Mind a ketten az igazgatóiba, most azonnal!- förmedt ránk a tanárnő.
Szó nélkül vonultam ki a teremből, s a folyosón visszhangoztak a lépteim. Már megint én szívok, amikor nem csináltam semmi rosszat. Na jó az igaz, hogy én kezdtem a csipkelődést, de csak védekeztem előre is....
- Neked m ég nem is említettem!- szólalt meg hirtelen T.- Shara Winston, tudod a csaj aki előző meccsen beszólt neked.
- Igen, megvan.
- Eltörte a lábát így esélytelen hogy játszani tud ma!- mosolygott ördögien.
- Remek!- görbül le a szám.- Pedig már azt hittem lesz egy kis izgalom a játékban.
Mosolyogva vállon ütött, majd a termünkbe indultunk. Az első óránk nagyon lassan akart eltelni, ezért úgy döntöttem ezt az időt én töltődésre használom, azaz ráborultam a padra és pihentem. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor suttogásra lettem figyelmes.
- Pszt! Srácok!- ütötte meg a fülem egy kellemetlen hang.- Black alszik! Szokásos ébresztő?!
Eszedbe se jusson Payne!-nyitottam ki a szemem és azt a barna szempárt pillantottam meg az orromtól 5 centire.- A dobhártyámra szükségem van.
- Mond azt , hogy nem jó ránk kelni?!- rebegtette meg a szempilláit a göndör.
- Mr. Styles! Mindannyian imádjuk mikor hirtelen mind a négyen,-mutatott végig rajtuk Mrs Parker.- elüvöltik magukat az óra kellős közepén.
- Én is szeretem magát tanárnő!- ugrott fel a helyéről hirtelen Hazza és már a hölgy nyakában volt.
- Harry hagyd élni a tanárnőt!- szólt rá Zayn.- Neki már férje van és szerencsére nem te vagy az.
- Mr- Malik! Még egy hang és repül az órámról.
A fiú válasz helyett csak biccentett egyet, s Mrs. Parker tovább mondta a magáét az osztálynak.
- Hej Jen!- suttogott Niall.- Sok sikert a döntőhöz!
- Köszi Szöszi!- mosolyogtam rá kedvesen.
- Melyik mezben leszel?- társult hozzánk Harry, amint leült a székére.
- Ha minden igaz szokás szerint a 29-be. Miért?
- Paynenek is az a meze!- nézett rám Z.
- Mi van velem?- fordult felénk az említett.
- A srácok megkérdezték, hogy szerintem menyire biztonságos ha férfitangát hordasz?.- mosolyogtam rá. Erre a kijelentésemre az egész osztály egy emberként nevetett fel.- Csak annyit akartoam válaszolni, hogy az még egy nőnek sem jó! Nem, hogy neked?!
- Khm...amikor leszedtem rólad nem ez volt a véleményed, a fehérneműdről!- mosolygott vissza rám.
- Én, az enyémről nem beszéltem, mert én nem madzagot hordok a gatyám alatt! De ha kérnéd se mutatnám meg!- győztes mosoly ült ki az arcomra.
- Ennyi ember előtt gondoltam, hogy nem mered Black!
- Parancsolsz?!- néztek rá nagy szemekkel.
- Jól hallottad! Nem mered...
- Mr. és Mrs Payne ez volt az utolsó alkalom a mai órán hogy felemeltem a hangom! Mind a ketten az igazgatóiba, most azonnal!- förmedt ránk a tanárnő.
Szó nélkül vonultam ki a teremből, s a folyosón visszhangoztak a lépteim. Már megint én szívok, amikor nem csináltam semmi rosszat. Na jó az igaz, hogy én kezdtem a csipkelődést, de csak védekeztem előre is....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése