Hetedik

Mostantól megpróbálok egy rendszert bevezetni az részek feltételével. Remélem mindenkinek teszik amit írok. Nem csak a pozitív kritikára vagyok kíváncsi hanem a negatívakra is. Elviselek hideget, meleget! Jó olvasást! 

xx Réé 

Lecsúszott a sporttáskám a vállamról a friss hóba. Leporoltam a csizmám, s megvártam míg a felém igyekvő fiú mellém érjen.
Nyakánál a kabát szabadon hagyta, fejére sapkát húzott és idiótán mosolygott.
- A végére csak eltaláltalak.- lépett mellém.
- Büszke lehetsz magadra!- mondtam semleges hangon.
- Most miért vagy ilyen? Csak külön szerettem volna neked gratulálni. Nagyon jól játszottál!

- Köszönöm szépen!- lehajoltam a táskámért, s a vállamra akasztottam, megint. A bal kezemben egy kevés havat vetem, bosszú gyanánt.- Tudom hogy jól játszok, ami rólad nem mondható el.
- Hogy mondtad?- lépett közelebb és szembefordított magával.
- Jól hallottad!- léptem én is előbbre.- Sokkal. Jobban. Játszok. Mint. Te!- az utolsó szónál már teljesen közel ért egymáshoz a testünk.
- Úgy gondolod Black?!- amint kimondta, kezeivel lefogta az enyémeket és egy nagy kupac hó felé kezdett cipelni.
Én kihasználtam a lehetőséget, s a kezemben lévő havat a gatyájába csúsztattam. Amennyi erőmet össze tudtam szedni, az "ajándékomra" ütöttem. Ennek hatására elkezdett üvölteni, meg ugrálni. Kaptam az alkalmon és futásnak eredtem, Pár saroknyira voltam csak a házunktól. szóval egyenesen arra szaladtam. Párszor visszapillantottam, de rosszul tettem. Egyre közelebb került hozzám. Már épp a kapunk előtt jártam, amikor ráugrott a hátamra. A lökés következtében előreestem, s velem együtt Liam is. Párat gördültünk, de most nem tudom milyen csoda folytán, én kerültem felülre. Arcaink vészesen közel voltak egymáshoz, s ettől pír szökött az arcomra. Szemeit egy pillanatra az ajkamra szegezte, majd vissza nézett a szemebe. Meglepetten próbáltam kibontani magam a fogásából, de mindezt sikertelenül.
- Engedj el!- ütöttem rá a mellkasára.
- Mit kapok érte?- húzogatta a szemöldökét és csücsörített.
- Semmi!- mosolyogtam rá.
- Akkor miért engedjelek el?
- Egy, azért mert mind a ketten megfázunk. Kettő, én már haza értem és egy forró zuhanyra vágyom. Három, neked meg már rég a Horan házban kellene lenned segíteni a fiúknak.
- Rendben!- ezzel leejtette kezeit maga mellé.
Amilyen gyorsan csak tudtam felugrottam, s már a kapunkban is álltam. Liam ezt a kis akciómat hangos nevetéssel jutalmazta. Még utoljára visszanéztem és egy óvatos mosolyt küldtem felé. Az ajtót pillanatok alatt elértem és beléptem rajta.