Kilencedik

Meghoztam a kilencedik részt. Tudom, hogy egy napot csúsztam, de tegnap nem voltam itthon. Szóval jó szórakozást mindenkinek hozzá. Komizni ér!

xxRéé

Nővéremet és férjét egy gyors puszival megajándékoztam, s a kulcsokat a helyéről elvéve indultam a garázshoz.Most jöhet a kérdés , hogy miért kocsival megyek egy házibuliba? A válasz a következőben rejlik.
A 10.-es osztálykirándulásunk egy kicsit vészesre sikeredett. Ha a tanárok nem itatnak velem kalciumot akkor alkoholmérgezéssel kórházba kerültem volna, de szerencsére nem így lett. Azóta az ominózus kirándulás óta az italok közelébe sem megyek inkább. Jobb a békesség.
A garázsból kigurulva, nem a leggyorsabb tempóba közlekedtem. Bőven van időm, hisz mégis csak minket ünnepelnek. A rádióból az Echoes című mix csinálta nekem a hangulatot, hogy gyorsabban teljen az idő. 20 perc vezetés után megérkeztem Niallék házához, ahonnan üvöltött ki a zene. Mosollyal az arcomon indultam el az ajtó felé, s köszöntem akikkel szembetaláltam magam.
A házban eszméletlen hangulat fogadott. Mindenhol táncoló fiatalok kezükben egy-egy pohárral alkohollal. A nappaliból minden bútort kivittek, kivéve egy DJ pultot, ahonnan DJ. Malik szolgáltatta nekünk a zenét. A táncparkett közepén megtaláltam a csapattársaimat, akik a kelleténél már kicsit spiccesebbek voltak, de jól szórakoztak. Szememmel a szoros baráti körömet kerestem, s egyből feléjük lépkedtem. Több ember is gratulál a sikerünknek, s mindegyiket egy öleléssel jutalmazom. Kicsit érdekesen nézem, ahogy Louis mellett áll szorosan Thea, akinek a bal alkarja gipszben díszeleg, de annak viszont örülök, hogy nincs nagyobb baja.
- Sziasztok!- intettem mindenkinek.
- Nyuuuu!- ugrott egyből a nyakamba a barátnőm.- Gyere velem táncolni. Ezek itt mind lusták megmozdulni.- mutat rá a 3 fiúra( Lou, Hazza, Niall).
- Előbb innom kéne valamit.
- Parancsolj!- ad a kezembe egy pohár garrone cherryt Harry.- Mivel te nem nagyon iszol, ez meg nem is olyan vészes.
- Köszi!- mosolygok rá, s egyből kiürítem a poharat.- Most már mehetünk.
Utat törve magunknak, bevonultunk a táncoló tömeg közepére, s mozogni kezdtünk. Legjobb barátnőkhöz  híven simultunk egymáshoz., a pasikat ezzel ingerelve. A szemem sarkából láttam, hogy Harrynek nagyon nehezére esik minket nézni, az arca meg volt feszülve, s akarata ellenére is minket figyelt. Megmosolyogtatott ez a kis akciója, de utána már nem is figyeltem rá.
A dzsekimtől megszabadultam, s folytattuk a táncolást. Egyik dal követte a másikat, s egyszer csak egy elég erotikus zene következett. Abban a másodpercben teljesen egymásnak simultunk, csípőinket folyamatosan ingatva. Egyszer csak valaki elkapott hátulról, s magához húzott. Derekamat fogva kezdte el diktálni az ütemet, ami egyre gyorsabb és gyorsabb lett. A kíváncsiságom miatt megfordultam, hogy tudjam kivel is táncolok. Legnagyobb meglepetésemre Liam tartott a kezei között, amit nem bántam. Arcán egy mosoly díszelgett, amitől majdnem elolvadtam. Látszott rajta, hogy már nem kevés alkohol van benne, de nagyon jól állt a lábán. Közelebb húzott magához, olyannyira hogy egy hajszál se fért volna el köztönk. Kezeit levezette a fenekemig, majd a farzsebembe csúsztatta őket. Ekkor hirtelen egy lassú szám következett, s egy emberként kezdtek el a párok lassúzni.
- Miért szereted azt nézni, hogy szenvedek?- súgta bele a fülembe.
- Ezt nem értem.- ráncoltam a szemöldököm, kezeimet meg a nyaka köré kulcsoltam.-  Most nem csináltam semmit.
- Ahogy Theaval táncolsz, azt minden pasinak szenvedés néznie, mert nem tudnak magukon uralkodni.- motyogja.
- Szóval azt mondod, hogy ki tudlak hozni a sodrodból.- mosolyodok el ördögien.
- Azt, de ez nem azt jelenti, hogy használd is ki.

Nem válaszolok. Fejemet a vállára hajtom, s hallgatom a szívének különösen gyors ritmusát. Kezeit kihúzza a zsebemből és szorosan átölel, aminek nagyon örülök most.
- Van egy, vagyis két ötletem.-szólal meg hirtelen.
- Megosztod velem?- érdeklődöm.
- Mit szólnál ahhoz ha fegyverszünetet kötnénk véglegesen. Vagyis a holnapi naptól nem próbálnánk megszívatni a másikat.- tol el egy kicsit magától.
- Te is tudod, hogy nem lenne utána m ár semmi sem normális.- húzom el a szám.- Piszkálódhatunk csak kicsit kevesebbet, mert tudom, hogy nem nagyon bírnánk.
- Rendben.- mosolyog le rám.
- Azt hiszem ideje lesz indulnom már.- mondatom hallatán szomorkás mosoly jelt meg az arcán.
A többiektől egy gyors öleléssel búcsúzom és már lépkednék is ki mikor meglátom hogy Liam majdnem elesik a saját lábában, annyira nincs a toppon. Odasétálok mellé és a kezénél fogva húzom ki a házból.
- Gyere te béna, hazaviszlek.- mondom neki csendesen.
- De én nem akarok még haza menni.- morgolódott.
- Márpedig te most azonnal beülsz a kocsimba és haza megyünk!- ellent nem tűrő hangon beszélek hozzá.
Pufogva sóhajt egyet és beül az anyósülésre. Az utat csendesen töltjük, csak a rádióból szól halkan a zene. Néha rápillantok, hogy rendben van-e , de akkor feltűnik, hogy elaludt. Arcomon egy hatalmas mosoly foglal helyet, s tekintetemet visszavezetem az útra. Mikor megáll az autó, egyből kiszállok és átsietek Liam oldalára, hogy kisegítsem.
- Liam!...Liam!- ráztam meg kicsit a vállát, mire fáradtan kinyitja a szemeit.- Megérkeztünk. Gyere!
A kezem után nyúl amikor már a saját lábán áll. Lassan indulok el az ajtó felé, a kulcsát elveszem a kezéből és kinyitom az ajtót. Mikor bemegy magával húz engem is, amit nem értek. Csendesen próbálom feltámogatni a lépcsőn nehogy elessen. Az emeleten betolom a szobájába, s ott egyből elterül az ágyon.
- Jó éjszakát!- mosolygok rá, indulok ki a szobából, hogy végre én is hazaérhessek.
- Várj!- szól utánam.- Mondani akarok valamit.
Visszasétálok mellé és az arcát figyelem. A kezét felém nyújtja, mit sem sejtve megfogom, s magam mellé ránt az ágyra. Kezeivel jó szorosan magához ölel.
- Jó éjt!- súgja a fülembe.
Pillanatokon belül azt hallom, ahogy mögöttem békésen szuszog és ez engem is elálmosít. Próbálok küzdeni az érzés ellen, de nem bírok. Átadom magam az érzésnek.